Ebben a bejegyzésben a reklámok és a marketingkommunikáció néhány olyan alapvetését ismertetem, melyekkel érdemes tisztában lenni, mielőtt rátérnénk a következő bejegyzések központi témájára, a reklámfilmek művészeti szerepének vizsgálatára. 

A korábban elterjedt, de napjainkra szinte teljesen eltűnt, kézzel festett plakátok mára műalkotásokká nemesedtek.

A reklámozás kezdeteiről pontos információk nem állnak rendelkezésünkre. Valószínű feltevések szerint gyökerei egészen az emberi munkamegosztás kialakulásáig vezethetők vissza. Mára a marketingkommunikációnak és benne a reklámozásnak is komoly szakirodalma alakult ki. A marketingkommunikáció – általánosan elfogadott definíció szerinti – céljai az informálás, a befolyásolás és a kedvező attitűd kialakítása egy vállalat, illetve annak termékei, szolgáltatásai irányában. 

Ez a vállalatokra szabott definíció természetesen kiterjeszthető, hiszen könnyen beláthatjuk, hogy a reklámozás itt nem ér véget, és a kereskedelmen kívül a politikában, a közösségi tudatformálásban (lásd: társadalmi célú reklám) vagy éppen a társkeresésben is a fentiekhez hasonló eszköztárral dolgoznak, hasonló célok eléréséért. A következő definíció – ami már a reklámot magyarázza – erre is kitér: „bármely olyan hivatalos hirdetés, amelynek célja egy adott termék, vagy szolgáltatás eladásának, bérlésének vagy kölcsönzésének előmozdítása, valamely ügy vagy gondolat népszerűsítésének elősegítése vagy bármely más – a hirdető szándékának megfelelő – hatás keltése”.*

Meg kell jegyeznünk, hogy a reklámozás azonban csak egy szelete a korábban említett kommunikációs feladatok eszköztárát megadó marketing-mixnek. Sőt, a reklám maga is gyűjtőfogalom, hiszen a későbbi bejegyzésekben részletesebben is tárgyalt reklámfilmeken kívül ide tartozik még többek között a brosúra, a hirdetőtábla, a plakát, a logó, a csomagolás, illetve az újságokban, rádiókban megjelenő hirdetések csoportja is. A fogalmat a marketingtudomány ekképpen definiálja: „A reklám (hirdetés) személytelen üzenet, amit tömegkommunikációs eszközök igénybevételével közvetítenek.”** A reklám elkészítésekor általában az ún. 5M-koncepciót tartják szem előtt. Ez röviden összefoglalva azt jelenti, hogy a kommunikációs céljaink és az elkülönített költségvetés figyelembe vételével létrehozzuk a reklám üzenetét, kiválasztjuk az ehhez ideálisnak vélt közvetítő csatornát, és megteremtjük az utólagos mérési-értékelési lehetőségeket.

Ebben a bejegyzésben igyekeztem definiálni a köznyelvben sokszor következetlenül használt reklám, marketing és kommunikáció fogalmakat, valamint röviden tisztázni ezek mibenlétét és egymáshoz való viszonyát. A következő bejegyzésben a reklámok művészeti alkotásokként való értékelhetőségéről elmélkedem, elsősorban a televíziós reklámfilmek vonatkozásában.

* Virányi Péter: A reklám fogalomtára. Gondolat Kiadó, 2005. 13. oldal.
** Vágási Mária: Marketing – Stratégia és menedzsment. Alinea Kiadó, 2007. 227. oldal.