Idén decemberben már öt éve lesz, hogy ítélet született minden idők egyik legjelentősebb kartellügyében. Az Európai Bizottság (EB) mintegy másfél milliárd eurós bírságot szabott ki az érintettekre, de ezt a későbbiekben még az egyes nemzeti versenyhivatalok bírságai is növelték. A mai bejegyzés a katódsugárcsöves televíziókban és monitorokban használt képcsövek piacán, tíz éven keresztül fennálló kartell kialakulásának és leleplezésének történetét foglalja össze. A kartell mintaszerűnek tekinthető, így megismerése segít megérteni a kartellek általános működési jellemzőit és leleplezési körülményeit.

Először nézzük, milyen tényezők segítették a kartell kialakulását. Az 1996 és 2006 között fennálló kartell három legnagyobb résztevője (amennyiben a bírságokat az engedékenységi kérelmekkel kapcsolatos csökkentéseket figyelmen kívül hagyásával tekintjük) a Philips, az LG és a Samsung voltak. A szóban forgó időszak piaci viszonyait illusztrálja, hogy 2002-es adatok szerint a kartellben résztvevő három legnagyobb vállalat a CRT (Cathode Ray Tubes)-piac 42,5%-át birtokolta. A további kartelltag vállalatokkal együtt pedig már jelentős piaci többségről és ezáltal erőfölényről beszélhetünk. Ez alapján kijelenthetjük, hogy a kartell képes volt anélkül árat emelni, hogy az jelentős versenyt gerjesztene. A kartell 8 vállalatot, illetve ezek közös vállalatait, és leányvállalatait érintette, és a piac jelentős részére kiterjedt.

A vállalatok racionálisan akkor lépnek be a kartellbe, ha arra számítanak, hogy az fel fogja emelni és magasan is fogja tartani az árat. Ugyanakkor a magasabb árak által a piac vonzóvá válik az új belépők számára, tehát nagy jelentősége van a belépési korlátok meglétének vagy hiányának. A belépés a vizsgált piacra korlátozott volt, hiszen rendkívül jelentős beruházást igénylő iparágról van szó, amely az említett időszakban ráadásul már csökkenő eladásokat produkált, hiszen fokozatosan jelentek meg és terjedtek el az új technológiák, így nem volt várható új belépő megjelenése az iparágban.

A kartell kialakulása idején még elmondható volt, hogy nem volt közeli helyettesítő termék, hiszen az új technológiák, mint a plazma és az LCD még nem jelentettek reális alternatívát, ugyanis igen költséges volt fejlesztésük. Az EB határozata kimondja, hogy a vállalatok mindkét kartell esetében korlátozták a kibocsátásukat, sőt a CDT (Color Display Tubes)-kartellel kapcsolatban ezt üzemlátogatások során is ellenőrizték. A rugalmatlan kereslet miatt magasabb árak meghatározása, illetve több profit realizálása vált lehetővé a kartelltagok számára.

A részt vevő vállalatok száma lehetővé tette a folyamatos konzultációkat, találkozókat, ahogyan arra a fény is derült a vizsgálat során. A piac koncentrációs mutatói szintén kedvezőnek bizonyultak egy kartell kialakításához. Segítette az összejátszást, hogy az iparágban nem volt jellemző a nagy vásárlóktól való függés, hanem rendszerint sok kis végfogyasztó igényeit elégítették ki a gyártók.

A Toshiba és a Panasonic közötti rendkívül szoros kapcsolatok természetét jól mutatja, hogy 2001 és 2003 között három vegyesvállalatot is létrehoztak, a kartellben résztvevőn kívüli másik kettőt már az LCD–képernyőkkel kapcsolatosan. A kereszttulajdonlás pedig tipikusan olyan jelenség, amely szintén segíti a kartell működését.

Elmondható tehát, hogy az iparágban adott volt a rendszeres találkozók szervezésének lehetősége, tehát a folyamatos kommunikáció fenntartása az összejátszással kapcsolatban, mindezt kellően alacsony kooperációs költségekkel.

Ahogy telt az idő, az új innovációk térnyerésével egyre inkább lehettet érezni, és tudni, hogy a CRT-képernyők ideje lejárt, ezért a diszkontráták is magasabbak lettek, és egyre alacsonyabb lett az interakció folytatásának valószínűsége. Azt ugyanakkor tudhatták és tudták is a vállalatok, hogy amennyiben a kartellezésre fény derül, nagyon komoly bírságokra kell számítaniuk, az Európai Bizotság szigorú döntésétől pedig különösen tartottak, legalábbis erre utalnak bizonyos kiszivárgott, a bizottsági jelentésben is szereplő dokumentumok. Egyes dokumentumokat elővigyázatosságból közvetlenül az elolvasásuk után megsemmisítettek. A várható nyereség nagysága miatt azonban mindezek ellenére, (még a lelepleződés esetén nyilvánvalóan bekövetkező komoly büntetések esélye mellett is) a kartell létrehozását tartották kedvezőbb megoldásnak.

A kartellekkel kapcsolatban gyakran elmondják, hogy azok hátrányosan hatnak az innovációra, ami az elektronikai iparban különösen hátrányos helyzetet eredményezne, azonban mint már említettük, a CRT-képcsövek tekintetében már nem terveztek hosszú távra a gyártók, így az innovációs kapacitásukat ekkor már az egyéb alternatív TV- és monitortechnológiákba fektették. Így a vizsgált esetben annak ellenére jött létre a kartell, hogy a teljesen innovatív piacokon kevésbé valószínű az összejátszás.

És hogy mi történik egy kartell felfedezésekor? A legtöbben próbálják menteni a menthetőt és engedékenységet kérnek. Az EB a Chunghwa vállalatcsoport által 2007 márciusában benyújtott mentességi kérelem alapján indította a vizsgálatot. Miután a Chunghwának feltételes mentességet biztosítottak, 2007 novemberében a Samsung, a Panasonic és a Philips vállalatcsoportok mindegyike, majd 2008 márciusában a Technicolor SA is engedékenység iránti kérelmet nyújtott be.

Mivel a Chunghwa elsőként adott át információkat és bizonyítékokat, ezzel teljesítette a 2006. évi engedékenységi közlemény 8a. pontját:

A Bizottság mentességet biztosít az egyébként kiszabandó bírság alól egy vállalkozás számára, amely felfedi részvételét a Közösséget érintő állítólagos kartellben, és ha a vállalkozás elsőként szolgáltat olyan információt és bizonyítékot, amely a Bizottság szerint lehetővé teszi, hogy célirányos helyszíni vizsgálatot folytasson az állítólagos kartellel kapcsolatban.

A tajvani Chunghwa számára kiszabandó bírságot, mely egyébként a legkisebb mértékű lett volna a büntetések közül (8 385 000 euró a TV- és 8 594 000 euró a monitorcsövek ügyében), mind a CDT-, mind a CPT (Color Picture Tubes)-kartellben való részvétel vonatkozásában teljes mértékben elengedték.

A Bizottság végső döntése mérsékelte további vállalatcsoportok büntetését is, a Panasonic és az MTPD esetében azonban nem talált okot a bírság csökkentésére. A Philips 30%-os mentességet kapott a hatóságokkal való kooperációjáért a vizsgálatok során, és a vállalat a sajtóban is kiemelte, hogy együttműködést tanúsított, azonban fellebbezni tervezett az ítélet ellen, ugyanis kevesellte a mérséklést, amellyel még így is ez a vállalat kapta a legnagyobb bírságot.

A Samsung 40%-os mentességet kapott, ezáltal végül kevesebbet kellett fizetnie, mint a nem együttműködő, engedékenységben nem részesülő Panasonic-nak. A Technicolor 10%-os mentességet kapott. A csökkentések mértékét a kooperáció időzítése, valamint annak alapján határozták meg, hogy a szolgáltatott információk és bizonyítékok milyen mértékben segítették a Bizottságot a vizsgálat során.

Miután egy vállalat (a Philips és az LG közös cége) fizetésképtelenségre hivatkozott, a bizottság elemezte a vállalat pénzügyi helyzetét és az adott szociális és gazdasági környezetet, amelyek alapján végül mérsékelte büntetését.

A tanácsadó bizottság egyetértésével a Bizottság az említett két speciális eseten (engedékenység, illetve fizetésképtelenség) kívül nem mérsékelte a büntetési összegeket, mivel sem súlyosbító, sem enyhítő körülményeket nem talált.